Sok szülő lelkesen összeállítja a kisgyermek menüjét, aztán jön a feketeleves: drága gyermekünk nem akarja megenni, amit készítettünk. Ezen a ponton sok szülő elakad, mondván: „mindegy, csak egyen valamit”. Ilyenkor nagy hibát követünk el!
Ne válasszuk a könnyebbik utat! Gondoljuk végig, hogy most alapozzuk meg gyermekünk jövőbeni egészségét! Akkor is tudunk hibázni, ha a gyermek jó evő, „bármit megeszik”. Ilyenkor épp az a baj, hogy hajlamosak a szülők valóban bármit meg is etetni velük.
Tipikus hibák:
Túl nagy adagok – Sokan hajlamosak túletetni gyermeküket a „duci baba édes” elv alapján, s ezzel megágyaznak a gyermekkori, majd a felnőttkori elhízásnak is.
Túl fűszeres ételek – Főleg a rosszul evő gyerekek szülei próbálkoznak sósabb, édesebb ételekkel, hátha úgy megeszi a gyerek. Lehet, hogy sikert érünk el, viszont nagyon rossz táplálkozási szokásokat alapozhatunk meg ezzel, mivel az ízérzékelés az első 1000 nap során, kb. 3 éves korig alakul ki.
Nassoltatás – A jól evő gyerek azért kapja, hogy később éhezzen meg, a rossz evő meg azért, mert addig is eszik valamit. Ezek a finomságok ritkán egészségesek, sokszor igazi cukorbombák. Ne alakítsunk ki ilyen rossz szokást, két étkezés között inkább gyümölcsöt vagy zöldséget adjunk gyermekünknek!
Rossz szülői példa – Ha a gyerek brokkolit kap csirkével, mi pedig pizzát eszünk mellette, ne csodálkozzunk, ha a mi ételünket követeli. Leginkább utánzással tanul, mutassunk tehát mi is jó példát! Ugyanez igaz a sportos életmódra is!
A szeretet téves kifejezése lehet, ha a folyamatos etetést a törődés jeleként értelmezzük. Ne kössük össze a szeretet az evéssel, mert ez elhízáshoz vezet, amivel hosszú távú problémát okozunk gyermekünknek!
Édességgel jutalmazás – Sokan ígérnek egy szelet csokit, sütit, gumicukrot vagy hasonló édességet, ha a gyerek jól viselkedik, szépen rendet rak stb. Ezzel szintén nassolásra szoktatjuk őt, sőt, érdekesebbé tesszük számára az édességet. Motiváljuk mással, például a kedvenc meséjével, vagy közös játékkal!
Forrás: paramedica.hu
