A „reform” szó hallatán egy ideig volt bennem valamiféle ellenérzés, már ami az ételeket illeti. A „megreformált” ételekkel való képzettársításom valamiféle íztelen, szagtalan, kiszáradt, de minden bizonnyal „nem a megszokott” ízvilágot, vagy épp a retro édesítőszerek korszakában (értsd aszpartam és szacharin) „megkeserített” süteményeket juttatták eszembe. Márpedig én nem csak azért eszem hogy éljek, hanem azért is élek, hogy jókat egyek.
Jóval későbbi gasztrokalandjaim során olyan ételkészítési eljárásokkal találkoztam, amelyek új fénybe helyezték a „reform” szót, és megértettem, mit is jelent a Nyugat-Európában már oly rég óta végbement, hozzánk pedig néhány évtized késéssel megérkező „reform konyha”. Rájöttem, mennyire fontos az alapanyagok minősége, hogy nem érdemes leragadni a megszokott köreteknél, fűszereknél, valamint, hogy a berögzült főzési szokásokat újragondolva egészségesebb, változatosabb és nem utolsó sorban környezetkímélőbb ételeket készíthetek.
Bulgur, köles, árpa, hajdina...
A saját konyhám reformját a köretekkel kezdtem. Miután a bulgur, a kuszkusz és a quinoa elképesztően finomnak bizonyult (ez utóbbi szénhidráttatalma ráadásul a fehér rizsnél jóval alacsonyabb) tovább kísérleteztem például a kölessel, amelyből nem csak köretet, hanem elképesztően finom süteményeket is lehet sütni. Természetesen nem csak a gabonákkal és hüvelyesekkel próbálkoztam, hanem teljes kiőrlésű tönköly tésztával, kurkumás-gyömbéres pennével, de zablisztből készített galuskával is.
A konyha - reform tehát nem egy szükséges rossz, hanem egy olyan útlevél, amellyel új felfedezéseket tehetünk a saját konyhaművészetünkben és még az egészségünk megőrzését is szolgáljuk vele.
Ezen a héten megjelenő cikksorozatunkban sorra vesszük azokat az alternatívákat amelyek kiválthatják a "krumpli - rizs" állandó kettősét, és izgalmas, de könnyen elkészíthető receptekkel segítünk a felismerésben: van jobb, egészségesebb és finomabb is a megszokott ízeknél.
