Hideg van, begubódzunk, és még a szokásosnál is kevesebbet mozgunk, sportolunk. Idegenkedve, a bolondoknak kijáró tisztelettel nézzük odakinn a végletekig elszánt biciklistákat és futókat. Nyugaton és persze északon, már nemcsak a fiataloknak, de az idősebbeknek is kedvenc sportágává váltak ezek a szabadidős foglalkozások.
Szerencsére már egyre kevésbé számít ritkaságnak, ha valaki télen-nyáron biciklizik, sőt hétköznap bekarikázik a munkahelyére. Az viszont meglepő, hogy – a legfrissebb felmérések szerint – Észak-Németországban a lakosság 12 százaléka rendszeresen és minden évszakban kocog! Ők tudják: futni a fagyban is lehet – és ebben az egészségügyi szakemberek támogatását is élvezik –, amennyiben betartunk néhány nem túl különleges, pusztán józan megfontolást igénylő alapszabályt.
Először is, fogadják meg nagyszüleik máig érvényes öltözködési tanácsait: nem (csak) a „fiam, vegyél sálat, sapkát, kesztyűt” típusúakat, hanem azokat is, amelyek a réteges öltözködésre hívják fel a figyelmet. Mivel futáskor a hidegben ugyanúgy felgyorsul az anyagcserénk, kimelegszünk és megizzadunk, mint a nyári nagy melegben, ezért hasznosabb több vékony, rétegesen felvehető és szükség esetén levehető sportöltözetet viselnünk. Talán furcsán hangzik, de ez esetben jobb a műszálas ruházat, mint a gyapjúszövet: jobban „lélegzik”, kevésbé szívja magába a verejtéket. Még a sapka nagysága és minősége sem lényegtelen szempont: gondolták volna, hogy a testmeleg 40 százaléka a fej bőrén át távozik, párolog el?
A cipő pedig ne legyen se túl szűk (mert elszorítja a bőrereket és jobban fázunk benne), se túl tág (mivel a laza lábbeli rosszabbul szigetel, ráadásul könnyebben kifordul benne a bokánk). A hideg, csúszós, jeges úton a jobban tapadó sportcipő pedig egyenesen nélkülözhetetlen.
Igyunk sportolás előtt és közben is eleget. Ne tévesszen meg bennünket a hideg – az erőteljes mozgással, izzadással télen is sok folyadékot veszíthetünk. Más kérdés, hogy ilyenkor nem tanácsos jéghideg üdítőt, de az elterjedt szokással ellentétben, alkoholt sem innunk. Ilyenkor a legmegfelelőbbek a belülről is melegítő italok, például egy jó meleg tea.
A bemelegítés, az izmok megnyújtása, ellazítása hidegben különösen lényeges. Természetesen ezt a felkészülést nem muszáj odakinn, a mínuszban elvégezni, otthon is rászánhatunk egy kis időt. Akár összeköthetjük a hétköznapi tevékenységeinkkel is. Moshatunk fogat lábujjhegyen, hajlongatunk erőteljesebben mosdáskor, tusoláskor, és öltözés közben is végezhetünk nyújtó gyakorlatokat. Kifelé menet, a lépcsőházban ne sajnáljuk az időt és energiát, végezzünk még pár nyújtómozdulatot, aztán máris nekivághatunk a téli távnak.
Futás közben gyorsabban és mélyebben lélegzünk, ilyenkor kétségtelenül nem túl kellemes érzés beszívni a hideg levegőt, ám ez nem annyira veszélyes, mint gondolnák. Egyrészt a beszívott levegő a légutakban valamelyest felmelegszik, másrészt különböző praktikákkal – ne szájon át lélegezzünk, inkább az orrlégzést gyakoroljuk; az arc elé tehetünk vékony kendőt, sálat stb. – csökkenthetjük a légutakat terhelő hideghatást. Aki pedig tényleg érzékeny a hidegre, és könnyen megfázik, az valóban ne a leghidegebb időben induljon sportolni.
A végén – lehetőleg megint csak ne a nagy kinti fagyban – ne hanyagoljuk el a levezető gyakorlatokat sem. Ezután gyorsan szabaduljunk meg átizzadt, túl meleg holmiijainktól. Ha van rá lehetőségünk, egy meleg zuhany, néhanapján egy szaunázás kitűnő izomlazító hatású. Végül még egy fontos dolog: a futás természetesen az egészségesek sportja.
Senki ne vesse bele magát ebbe a mozgásformába, amennyiben valamilyen szív- és érrendszeri, esetleg épp mozgásszervi vagy reumás panasza van. Illetve csak akkor, ha előtte alaposan kivizsgáltatta magát, és az eredmények alapján orvosától erre engedélyt kapott. Ilyen esetben javasolt a fokozatosság, a mértékletesség, ám a rendszerességnek számukra sincs semmi akadálya, mínusz tíz Celsius-fokig.
