A szelén a periódusos rendszer 34. eleme, nyomelem, azaz a napi szükséges bevitel mennyisége mikrogrammnyi mennyiségekben mérhető. Ettől függetlenül, nélkülözhetetlen a szervezet egészséges működéséhez. Szelén hiányában elégtelen lehet a szív- és vázizomszövetek működése, valamint fokozódik egyes nehézfémek – például a kadmium és az ólom – mérgezőképessége.
Az emberi szervezetben összesen mintegy 3-14 mg szelén található. Ennek többsége a vesében, májban, hasnyálmirigyben, herékben és a szívizomban raktározódik. A szelén alkotóeleme a glutation-peroxidáz védőenzimnek, mely a a káros mértékben felszaporodott szabadgyökök semlegesítésében és az oxidációs folyamatok szabályozásában játszik fontos szerepet. A vitaminok mellett, a szelén ezen funkciója biztosítja részben számunkra az ún. antioxidáns védelmet.
Az antioxidáns funkció védi a sejtekben lévő örökítőanyagot a DNS-t, ezáltal a szelén kitüntetett szerepet játszik a daganatos betegségek megelőzésében. Szelén szükséges a jódtartalmú pajzsmirigyhormon megfelelő termelődéséhez, ma már a pajzsmirigybetegségek kivizsgálásánál a szelén-státusz vizsgálatát is fontosnak tartják.
A szelén elősegíti az immunrendszer egészséges működését, ezáltal erősíti a daganatos és szív-érrendszeri betegségek elleni védőmechanizmusokat a szervezetben.
Szelént táplálékainkból, elsősorban a növényekből, ezen belül főként a gabonafélékből nyerhetünk, ám azok szeléntartalma nagyban függ a talaj minőségétől. A szelén a talajban ugyanis változó mennyiségben előforduló nyomelem, koncentrációját nagyban befolyásolja a talaj minősége, ráadásul kevésbé hasznosítható a növények számára, ha a talaj savas, vagy kemikáliákkal nagymértékben szennyezett. Az emberi szervezet számára élelmiszerekből nyerhető szelén forrása lehet még a tonhal, húsfélék, máj és a vese.
Változó mértékben, de szinte bizonyosra vehető, hogy életünk egyes szakaszaiban szervezetünk szelénhiányosnak tekinthető, amikor szükségessé válhat a célirányos szelénpótló táplálkozás, illetve a pótlólagos külső bevitel.
A szelén alapvetően szerves és szervetlen formában fordul elő. A szervetlen szelénforrások a szervezet számára értéktelenek, mivel nagyon alacsony a felszívódási arányuk és rossz a biológiai hasznosulásuk. A szelén adagolására ugyanakkor nagyon oda kell figyelni, mivel nagy adagokban toxikus is lehet. Ez azonban a gyakorlatban szinte soha nem fordulhat elő, mivel táplálékaink inkább szelénhiányosak, s az étrend-kiegészítőkből sem ajánlanak többet a napi 50-70 mikrogramm bevitelnél.
Az optimális szelénpótlással kapcsolatban korábban és napjainkban is számos kutatás zajlott. Egyik legismertebb a Clark és munkatársai által 1996-ban mérföldkőnek számító vizsgálat, melyben a szelén bevitel és daganatos betegségek előfordulása közötti összefüggést tanulmányozták. Megállapították, hogy a prosztata, gyomor-bél és tüdő daganat előfordulása a normál szelénszinttel rendelkező, azaz szelén-kiegészítésben részesülő vizsgálati csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt.
A szelén kombinációja más nyomelemekkel, például cinkkel és egyes vitaminokkal – úgymint A-, C-, E- és B6-vitamin –, tovább erősíti a szervezetre kifejtett pozitív védőhatást. Ezen kombinációkban különösen jól érvényesül a szelén gyulladáscsökkentő hatása is. Az erélyes antioxidáns-kombináció segíti az immunrendszer egészséges működését, ezáltal védelmet nyújthat a szív-érrendszeri betegségek komplex megelőzési folyamatában.
Forrás:
paramedica.hu
Dr. Sándor Edit
orvos-igazgató
