A rák és a lélek

Az immunvédekezés gyengülését okozhatják egyrészt környezeti ártalmak – táplálkozás, rákkeltő anyagok (pl. dohányzás), sugárhatások – melyek hatására több hibás sejt keletkezik, másrészt stresszhatások, melyek csökkentik a „ráksejt-megsemmisítő” kapacitást. Ahogy a rák keletkezésében, úgy a gyógyításában is összefonódik e két tényező.

Egy nagy vizsgálatban a rákból „csodás”, vagyis orvosilag nem megmagyarázható úton gyógyult betegeket vizsgáltak, van-e bennük valami közös, ami megmagyarázza, miért éppen ők gyógyultak meg. Egyetlen közös pontot találtak: mindannyian valami derűs optimizmussal voltak jellemezhetők, s erősen hittek a gyógyulásban. A hit azonban itt nem csodavárást jelent, hanem hogy lehet és érdemes tenni a rák ellen.

A hit és elköteleződés hatására jó példa az a kutatás, amelyben a relaxáció immunfokozó hatását vizsgálták, és ezért az embereket két csoportba osztották. Mindkét csoport vérmintáit immunológiai módszerekkel elemezték, és a relaxációra még csak várakozó csoportról kiderült, hogy immunparamétereik máris jobbak voltak a másik csoporténál. A relaxációval szembeni pozitív elvárások ugyanis már eleve fokozták az immunválaszt.

Ehhez kapcsolódik egy régi, tanulságos eset, mely 1957-ben történt a Kaliforniai Egyetem kórházának onkológiai osztályán. Mr. Wright limfo-szarkómában szenvedett, a teste tele volt mandarin nagyságú daganatokkal.

Az orvosok szerint 3 napja volt még hátra. Haldoklása utolsó napjai egybeestek a Krebiozen nevű nagyreményű gyógyszer hatástani vizsgálataival, melyet ott is ki akartak próbálni a kevésbé súlyos betegeken. Mr. Wright könyörögni kezdett Dr. Klopfernek, hogy próbálják ki őrajta is a szert. Klopfer, mint később írta, úgy vélte, a beteg úgyis meghal a hét végén, így a szerrel már nem fognak ártani neki, legalább abban a tudatban hal meg, hogy mindent megtettek érte. Így aztán kapott egy Krebiozen injekciót.

Hétfőn, mikor Klopfer ismét munkába állt, nem hitt a szemének, mikor megpillantotta a folyosón sétálgató, betegtársaival csevegő Mr. Wright-ot. Daganatai mérete a hétvége alatt a felére csökkentek. Klopfer hirtelen azt gondolta, megtalálták a csodaszert. Ám amikor a többi beteg állapotát ellenőrizte, azoknál semmi változást, vagy éppen állapotromlást talált. Heti 3-szor tovább adta az injekciót Mr. Wright-nak, és a halálos beteg 10 nap múlva saját kis repülőgépén távozott otthonába, ahol 2 hónapon át teljesen tünetmentes volt. Ekkor a sajtó hírül adta, hogy a klinikai vizsgálatok szerint a Krebiozen hatástalan a rák gyógyításában. Mr. Wright súlyos depresszióba zuhant, és testében a daganatok újra kifejlődtek, visszakerült a kórházba.

Klopfert ekkor már a tudományos kíváncsiság is hajtotta, azt mondta betegének, hogy a korábbi Krebiozen szállítmány hatóanyaga károsodott, de hamarosan érkezik egy újabb, kétszer hatékonyabb Krebiozen. A pár napi várakozás tovább fokozta Mr. Wright lelkesedését. Természetesen semmiféle új szállítmány nem volt, Klopfer tiszta vizet adott be neki injekcióban. Mint beszámolójában írta, a hatás hihetetlen volt. A daganatok még gyorsabban szívódtak fel, eltűnt a tüdővizenyő is, és Mr. Wright hamarosan ambuláns betegként, repülőjével járt az injekciós kezelésekre. Teljesen tünetmentessé vált.

Ekkor azonban már hivatalosan is leállították a Krebiozen-kutatást, mert a szer hatástalanak bizonyult. A hír természetesen elterjedt, Mr. Wright betegsége szédületes tempóban kiújult, néhány napon belül visszakerült a kórházba, ahol két nap múlva meghalt.

Tanulság? A hit gyógyít? Igen. Kicsit tudományosabban: a pszichés jelenségek igen nagy hatással lehetnek az immunfunkciókra. 

Szendi Gábor

klinikai szakpszichológus 

http://www.tenyek-tevhitek.hu/