Legtöbben, amikor a baktérium szót meghalljuk, általában a kórokozókra gondolunk, és különféle betegségek jutnak eszünkbe. Azonban egyes baktériumok az emberi szervezet normál állapotának részei, méghozzá olyannyira, hogy 10-szer több van belőlük testünkben, mint emberi sejt. Hasznos baktériumok találhatók például az emberi bőrön, szájban, torokban, a béltraktusban és a szülőcsatornában is.
A normál flórát alkotó baktériumokkal szimbiózisban élünk, vagyis kölcsönösen hasznosak vagyunk egymás számára. Az ember élőhelyet biztosít ezeknek a baktériumoknak, cserébe a normál flóránkat alkotó jótékony baktériumok részt vesznek különböző biológiai folyamatokban és a szervezetünk védelmében (például a betegségeket okozó patogén kórokozókkal szemben, meggátolva azok megtelepedését és szaporodását).
A bélbaktériumok szerepe kiemelten fontos a normál flórán belül. A születéskor találkozik először egy újszülött ilyen mikroorganizmusokkal, majd az anyatejes táplálással további baktériumok telepednek meg az emésztőrendszerben. A gyerekkortól a felnőttkorig módosul az egyénre jellemző bélflóra összetétele: a bifidus fajok aránya csökken, az egyéb fajok – például a lactobacillusok, streptococcusok – aránya pedig megnő.
A bélflóra tömege egy felnőtt szervezetében kb. 1,5 kg, aminek ideális esetben kb. 40%-át jótékony baktériumok, más néven probiotikumok teszik ki. Ezek a hasznos baktériumok részt vesznek bizonyos tápanyagok (szénhidrátok) lebontásában, vitaminok (B-vitaminok, K-vitamin) szintetizálásában, elveszik az életteret a patogén kórokozóktól, azaz kiszorítják őket, valamint folyamatosan kapcsolatban állnak a bélnyálkahártyával, ami a maga kb. 400 m²-nyi felszínével a legnagyobb immunszervünk. Immunrendszerünk 70%-a tehát a bélben található, így a bélflóra állapota rendkívüli mértékben befolyásolja védekezőrendszerünk működésének hatékonyságát.
Sajnos a jótékony baktériumok számát számos külső tényező csökkentheti, ily módon gyengítve szervezetünk védekezőképességét. Ilyenek például az antibiotikumok, a kemoterápiás szerek, a klórozott víz, a stressz, az alkohol és a dohányzás. Ezeknek a külső hatásoknak következményeként a bélflóra meggyengülése által szembesülhetünk számos tünettel, komoly problémával. Ilyenek például a hasmenés vagy székrekedés, emésztési zavar, de megjelenhetnek gyulladásos bélbetegségek vagy allergia is.
A bélflórát romboló hatásokat úgy tudjuk ellensúlyozni, ha a táplálkozással rendszeresen probiotikumokat juttatunk a szervezetbe. Ezt megtehetjük olyan élelmiszerekkel, amik jellegükből adódóan tartalmaznak ilyen baktériumokat (például aludttej, kefir), de találunk olyan tejtermékeket is, melyek hozzáadott baktériumtörzseket tartalmaznak, illetve többféle probiotikus készítményből is válogathatunk.
Érdemes megjegyezni, hogy ezeket a jótékony baktériumokat mi magunk a táplálkozásunk során tápanyaggal látjuk el, hiszen maguk a bélbaktériumok e tápanyagok lebontásával jutnak élelemhez. Azokat az anyagokat, melyek a probiotikumok táplálékául szolgálnak, prebiotikumoknak nevezzük. A prebiotikumok – például az inulin – olyan nem emészthető élelmiszer összetevők, melyekre az emésztőrendszerben található emésztőenzimek nem hatnak, így változatlan formában jutnak el a vastagbélig. Itt szelektíven elősegítik a kedvező hatású probiotikus baktériumok szaporodását, de elősegíthetik különböző ásványi anyagok (például kalcium, magnézium, vas, cink) felszívódását is. Ezeket a prebiotikumokat a kórokozók nem tudják lebontani, így a jótékony baktériumok előnyhöz jutnak a patogén mikroorganizmusokkal szemben.
A prebiotikumok gazdag forrása a csicsóka és a cikória, de megtalálható a következő növényekben is: vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, bab, borsó, zabpehely, búza stb.
A probiotikumok rendszeres fogyasztása hozzájárul a szervezet normál flóra egyensúlyának megteremtéséhez az emberi szervezetben, aminek köszönhetően ellenállóbbak lehetünk a fertőzéses betegségekkel szemben, kivédhetjük az antibiotikum-szedés okozta hasmenést, valamint gyorsabban leküzdhetjük a különböző emésztőrendszeri megbetegedéseket.
Szabó László
hatóanyag-kutató
Forrás: paramedica.hu
