A stressz-szindrómáról

A stressz-szindrómaként definiált állapot tünetei:

– nyak, illetve fejfájás

– szívdobogásérzés

– izzadékonyság

– álmatlanság, a koncentráció csökkenése

– gyengeség

– gombócérzés a torokban

– szájszáradás.

Fenti panaszokkal a betegek először háziorvosukhoz fordulnak, aki aztán kezeli a tüneteket, vizsgálatok, szakorvosi kontrollok követik egymást. Egyik orvostól a másikhoz, ide-oda küldik a beteget, s ez nem egyszerűen a szervezettség hiánya. Az orvostudományban lezajlott túlzott specializálódás eredményeképpen ma már nem a beteget vizsgálják, hanem egyes szerveit. A helyzet azonban még ennél is rosszabb: a medikusok oktatásában évtizedekig tabutémának számított a lélek, a psziché kérdése, ezért a betegeknek meg kellett elégedniük az idegesség, a neurózis diagnózisával, és – jó esetben – valamilyen nyugtatóval, ami távol áll az oki terápiától.

Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy a szervezet „homeosztázisának” – állandó helyzetének, egyensúlyi állapotának – megőrzéséhez, annak helyreállításához más jellegű segítségre is szüksége van.

A szervezet egyensúlyát veszélyeztető külső és belső tényezők – a stresszorok – azonnali hatást gyakorolnak az idegrendszerre, mely a következő tünetekben nyilvánul meg: pupilla tágulat, csökkenő nyálelválasztás, szívdobogás, szapora légzés, csökkenő gyomor- és bélmozgás, a húgyhólyag elernyedése. A folyamatosan fennálló stressz és annak fel nem dolgozása előbb-utóbb megbosszulja magát, s a szervezet jelez. Az állandó nyugtalanság, a látszólag minden ok nélküli idegesség alvászavart okoz. A stressz és az alvászavar együtt a hormonháztartás felborulásához vezet.

Franz Alexander, aki a pszichoszomatikus orvoslás megalapítójaként tett szert világhírnévre, 7 klasszikus pszichoszomatikus betegséget sorol fel:

Peptikus fekély, gyomor-nyombélfekély, gyulladásos elváltozások a bélben;

Colitis ulcerosa, Crohnbetegség (idült, fekélyes vastagbél-gyulladás);

Magas vérnyomás;

Neurodermatitisz (krónikus, erős viszketéssel járó bőrbetegség);

Asthma bronchiale (krónikus légúti gyulladás);

Rheumatoid arthritis (ízületi gyulladás);

Tirotoxikózis (pajzsmirigy túltengés).

Fentieken kívül, ma már a betegségek lényegesen szélesebb köréről tudjuk, hogy a pszichoszomatikus kórképek sorába tartoznak. Az elmúlt évtized egyik váratlan és nagyjelentőségű biológiai felismerése volt, hogy a pszicho-neuro-endokrin- és immunrendszer nemcsak kölcsönhatásban van egymással, hanem közös biokémiai jeleket használ. Ennek a közös „nyelvnek” a megfejtése a molekuláris biológia és genetika legújabb eredményeinek segítségével vált lehetségessé.

Tekintsük át, milyen stresszkezelési módszereket alkalmazhatunk a pszichoszomatikus betegségek megelőzésére:

Ismerjük fel a változtatás szükségességét:

– El tudjuk-e távolítani a stresszort? El lehet kerülni?

– Tudjuk-e csökkenteni a stresszor behatásának idejét és erősségét?

– Tudunk-e új célt kitűzni?

Csökkentsük a stresszre adott emocionális reakció intenzitását:

– Nem reagálunk-e túlságosan?

– Tekintsünk úgy a stresszre, mint egy olyan helyzetre, melyet meg kell oldani, s nem olyanra, amely le akar győzni! Ne kérdezzük folyton: mi lett volna, ha…?!

Tanuljuk meg és gyakoroljuk a stresszre adott fizikai és érzelmi reakció mérséklését:

– mély lélegzés, izomlazítás;

– zene terápia;

– végső esetben gyógyszerek, feszültségoldók.

Erősítsük testünk fizikai állapotát, edzettségét:

– mozgás: kerékpár, úszás, kocogás, séta stb.;

– dohányzás elhagyása, kávézás csökkentése;

– tudatos táplálkozás, elegendő, tiszta folyadék fogyasztása;

– több, jobb, rendszeres alvás.

Törekedjünk érzelmi állapotunk stabilitására:

– társasági kapcsolatok kiépítése, fejlesztése;

– reális célok kitűzése, ÖNISMERET,

– kerüljük a frusztrációt!

Forrás:

paramedica.hu

Prof. Dr. Balázs Csaba

endokrinológus főorvos