A kalcium dilemma

A Yale Egyetem kutatói 16 különböző országban megjelent 34 vizsgálat elemzése után azt találták, hogy a csontritkulás azokban az országokban a leggyakoribb, ahol a legtöbb tejterméket fogyasztják. Azoknak az embereknek leggyengébb a csontozata és legmagasabb a csontritkulási rátája, akik a legtöbb kalciumot fogyasztják.

A világméretű kalcium-mánia viszonylag újkeletű jelenség, az 1950-es években kezdődött, az amerikai tejipar nyomására. Azelőtt az emberek elég kevés kalciumot, viszont ötször annyi magnéziumot fogyasztottak, és ritkább volt a csontritkulás. Ezzel el is érkeztünk a lényeghez: a csontok egészsége sokkal inkább függ a bevitt magnézium, bór, K-, és D-vitamin mennyiségétől, mint a kalciumtól. Sőt, a túlzott kalciumfogyasztás károsítja a csontokat és az általános egészségi állapotot.

Két évvel ezelőtt Dr. Ian Reid vezetette azt a vizsgálatot, melyben a csontritkulásra kalciumot szedő egészséges, idős nők körében váratlanul enyhén megemelkedett a szívinfarktusok száma, pedig korábban azt hitték, hogy a kalcium szívvédő hatású. Egy meta-analízist végeztek 11 különböző klinikai vizsgálat adataiból, összesen 12 ezer résztvevővel, akik napi 500mg kalciumot szedtek D-vitamin nélkül. Konklúzió: a kalciumpótlás 20-30%-kal növeli a szívinfarktus rizikóját. Dr. Reid a problémát a kalcium táplálék-kiegészítő formájában való szedésében látja, mert így túl gyorsan növekszik meg a vérben a kalcium-szint.

Nem vagyok híve a kalciumpótlásnak, akár tabletták, akár sok tejtermék fogyasztása formájában. Az őskori leletekben talált csontok sűrűsége és erőssége nagyon magas. Korábban az emberiség elég jól élt és fejlődött napi kevesebb, mint 200 mg kalciumon. Az 1950-es évek óta a hivatalos napi ajánlott kalcium bevitel ezzel szemben, minimum 1000 mg! Számos vizsgálati eredmény bizonyítja, hogy az emelt kalcium-bevitel szívbetegséghez, ízületi problémákhoz, valamint erős pre-menstruációs szindrómához vezet.

Meszesedéskor a kalcium foszfáthoz kötődik, ebből lesznek az erős csontok és fogak. Lágyrészekben ugyanez a szervek keményedéséhez vezet. Az artériákban lerakódott plakkok, a vesekövek, a megkeményedett petefészkek egyik legfőbb komponense a kalcium. Az Észak-Amerikában bekövetkező halálozások 50%-ért az elmeszesedett, megkeményedett artériák és szívbillentyűk felelősek.

Magnézium – Bár kalcium nélkül nincs élet, de magnézium nélkül a meszesedés áldozatai leszünk. A magnézium nehezebben szívódik fel, mint a kalcium, ezért az optimális magnézium/kalcium arány 6:1, sőt, 8:1 lenne, míg a tejtermékekben 1:10, azaz 10-szeres kalcium mennyiség található (bár még ennyi sem elég a tej savasító hatásának semlegesítésére). Tehát minél több tejterméket fogyaszt valaki, annál több magnéziumot kéne szednie az egyensúly helyreállítására.

D-vitamin – A szervezet D-vitamin nélkül nem tudja felszívni a kalciumot. Sajnos a legtöbb felnőtt, sőt a gyermekek 40%-a is D-vitamin hiányban szenved.

A K-vitamin (K2) szabályozza a kalcium lerakódását, hogy az a csontokba és a fogakba kerüljön, távol az artériáktól és egyéb lágyrészektől.

A bór segíti az ízületek felépítését és védelmét, a fogak és csontok épségének megőrzését. Menopauza után lévő nőknél napi 3 mg bór szedése lecsökkentette a vizeleten keresztüli kalcium veszteséget és megnövelte az ösztrogénszintet.

Esszenciális zsírsavak – 65 év fölötti nőket vizsgálva, 3 év alatt kevesebb csontsűrűséget veszítettek azok, akik esszenciális zsírsavakat – pl. ligetszépe olajat – szedtek. Az EPA (omega-3 fajta) és a GLA (gamma linolénsav) ugyancsak segíthet javítani a csonterősséget. Egyébként, az olajos magvakkal és zöld leveles zöldségekkel bevitt kalcium sokkal hatékonyabban felszívódik.

Az intenzív testmozgás ugyancsak nagymértékben javítja a kalcium felszívódását és beépülését a csontokba!

Ha Henry C. Sherman (aki az 1950-es években óriási anyagi támogatást kapott a tejipartól) nem létezett volna, s nem emelte volna jóval magasabbra a napi kalcium bevitel javallatát, akkor nem is kellene beszélnünk erről a témáról.

Jon Barron (ford. Mezei Elmira)